Hálózatok törvényei

Mit is értünk a hálózatokon? A hálózatok a legszerteágazóbb pontokat kötik össze egy egységes egésszé. Egyensúlyozva a káosz és a rend között, szervezik a kapcsolatokat, és a támadásokat kívülről jobban leállítják, mint a hierarchikus rendszerek. Azonban a hálózatban dolgozást és gondolkodást meg kell tanulni.

A hálózatok jelentősen zsugorították a földgolyónk körüli játékteret. 100 év alatt az „XL” nagyságból „S” nagyságúra csökkent a működési tér. Ebben közrejátszott az infrastruktúra fejlődése – a vasúti összeköttetések, majd a repülő járatok, telefonhálózatok, műholdas Tv sugárzások, és legújabb vívmányként az internet, az elektromos levelezés, a tőzsdei hálózatok, és az egyidejű pénzügyi tranzakciók.

Időközben mindannyian részeseivé váltunk e hálózatok globális hálózatának. Egyre több embernek van otthon lehetősége, az otthoni munkavégzésre, - egyfajta hálózat részeként és egyben kezelőjeként. A szociális munkás, aki a rászorulok problémáival foglalkozik, az önálló építész, ki az építési projekt mindig változó, újabb és újabb partnerségi viszonyában tevékenykedve segíti a projekt megvalósulását, vagy a tudósok, akik globalitás tovább fejlesztésén munkálkodnak, de még a globalizáció kritikusai is, akik a hálózatokat mint hatékony szervezési formákat megtanulták tisztelni.

A hálózatokat folyamatosan tanulni kell.

Az egészben a legnehezebb dolog, hogy senki sincs közülünk aki hálózat dolgozói képesítéssel rendelkezne. Gyakran tanácstalanul állunk a komplex rendszerek, és meglepő eredményei előtt, mert a „hálózatok törvénye” alapjaiban különbözik a merev hierarchiák törvényeitől. A hálózatok a legszerteágazóbb pontokat kötik össze egységes egésszé, egyensúlyozva a káosz és a rend között. Szervezik a kapcsolatokat egységes egésszé, és mindenek előtt a zavarkeltéseket képesek kirekeszteni: Nem szakadnak szét, hanem elegánsan csillapítják a zavarokat, -feltéve, hogy helyesen kapcsolódnak a hálózati pontok.

Nézzük csak ebből a szemszögből az evolúciót. Tanulhatunk belőle!

Az evolúció az egész életnek egy nagy hálózaton keresztüli szerveződése. Rabló-zsákmányoló kapcsolatok, a táplálkozási láncok, szimbiózisok, parazitások. A csapatok, rajok, családok szövetségei is hálózatban működnek. Ismeretes pl. az óceánban, az egyik fajta halakat a rájuk tapadó rákok tisztítják meg a parazitáktól. A másik halfajta és a férgek egymás nélkül nem tudnának létezni, mely halak aztán újabb rablóhalak táplálékává válnak. Az egyik élet feltétele a másik élethez kapcsolódása. Az egész folyamat eredménye: 3,5 milliárd éven át a csomópontok, és az ezeket összekötő hálózatokon keresztül, a katasztrofális hatások fékeződtek úgy, hogy közben nem szakadt meg az egész fejődése.

A továbbiakban 12 tanácsot adunk közre, hogy ez által is ösztönözzük (segítsük) a napi hálózatos működést.

I. Határozott kifutási idő

A természetben minden hálózat – mint minden élő – működése múlandó. A homo sapiens ezzel szemben kétségbeesetten szeretné az örökkévalóságot. Azok a szervezetek, melyeket emberek hoznak létre, nem örökké valók, bár létrehozóik szeretnék ha a következő jégkorszakig kitartanának. Itt egy érdekes alternatíva (1.tanács):

Hálózatot alakítani úgy, hogy mindjárt az elején meghatározni a kifutási idejét. Ez mintegy ultimátum, a későbbiek során magától működik. „Egy időre együtt dolgozunk, amit ezen idő alatt nem valósítunk meg, az elintézetlen marad, mert azután már valami újjal próbálkozunk” A konkrétan meghatározott időpontok az aktivitásokat világosan megfogalmazott célokra állítják, és megakadályozzák, hogy a hálózat csak azért működjön tovább, mert kiosztották a funkciókat, a posztokat. Olyan intézmények melyek túlélték magukat bőven adódnak.

II. Bankárok, szerencsevadászok, barátok, vagy

hogyan lehet szokatlan hálózati összetételeket kovácsolni.

Egy kedvenc hiba abból ered, hogy mindig csak hasonló elemeket akarnak hálózatosan összekötni. Az azonos az azonossal, szívesen társul, - általában azzal a hátránnyal, hogy aztán ebből a társulásból az azonos ki is ugrik. Ha 11 lelkes labdaszedőt sikerül összehozni, már van egy futballcsapat, akiknek világa a futball, akik a futballra gondolnak, és a legjobb esetben még futballozni is tudnak. Ha sikerülne egy bankárt egy játékost egy barátot egy csapatba összehozni, - mondanánk micsoda szerencse- várhatnánk mi keveredik ki ebből?

III. Gondok a növekvő hozamért

Az összeverődés elmélet alapján a „felhalmozások” többnyire ott keletkeznek, ahol már korábban is volt valami.

A víz hogyan folyik le a lejtőn? Az első vízcsurgások talán véletlenül keletkeznek, de aztán mindig ott fog erősebben folyni, ahol már folyt víz.

Hasonló a gazdaságban: egy új cipőboltot leginkább ott akarnak nyitni, ahol a többiek már sikerrel árulnak, és minden új lehetőség növeli a hely aktaktivitását. Ahogy a biblia mondja „akinek van annak adnak”. A hálózatok maguktól egyre nagyobb hozamról gondoskodhatnak, mindaddig, amíg el nem érik a kritikus tömeget, és akkor már, mintegy mágnes működnek. Ekkor lehet igazából ezt a körülményt kihasználni, hogy a háló mely a résztvevők közötti „forgalomért” jött létre, például a kereskedelmi vagy a telefonhálózatok, a szövetség haszna nem a résztvevőkkel arányosan, hanem már hatványozottan nő. Mint a meghívás egy partira –amíg egy sztár sem mondott igent, az egész meghiúsulással fenyeget. De ha a vendéglátó közölni tudja, hogy Madonna, Brad Pitt, és Juli Roberts garantáltan eljönnek, akkor tömegével jönnek a többi ismert személyek is. Egy huzat egy nagyobb huzatot eredményez.

IV. Tápláld a hálózatot hasznos dolgokkal, és az téged is táplálni fog.

A természetben reciprok védekezési rendszerről beszélhetünk, mint ahogy azt, pl. az állatvilágban láthatjuk: Az egyes állatok életük árán is védelmezik kicsinyeiket rablóállatoktól, de valahol egy másik is tesz valamit érte és az utódaiért.

Az elektronikus tér távlataiban is gyakorlat az indirekt kooperáció ezen formája. Az információ szeméthalmok között az Interneten rendkívül sok hasznosat is felfedezhetünk. Meglepő, továbbvezető ajánlatokat. Aranydarabok a szeméthalomban. A szorgalmas emberek deponálják ezeket oda. Ezek az emberek a hálózat kategorikus parancsát megértették: A használhatót helyezd készenlétbe, ha te magad is szeretnél valamit leszakítani!

Ebben az ökölszabály: értékes minden információ, melynek kidolgozásában valaki sok időt invesztál, és nem lehet egyszerűen reprodukálni. Így állítják a tanulók dolgozataikat mások rendelkezésére. A filozófiát tanuló, a kedvenc linkgyűjteményét pl. Paul Vivilio-ról közreadja. Az intézetek és professzoraik, a kutatási eredményeiket áttekinthetően rendezik, hogy mások ezeket letölthessék. Ha az igaz, hogy a hálózat az új otthonunk, így már most vannak előkép példáink a szomszédok segédanyagiból.

V: Hagyd a rajok, csapatok kialakulását.

Az internet használók milliói úgy viselkednek, mint a méhrajok, melyek alkalmasint elhagyván kaptárjukat új nektárforrás után mennek. Az ilyen rajokat nem szabad összetéveszteni a harsány színekkel megjelenő piaci kiabálókkal! Ha egy helyen (weboldaon) nem lehet mézet (információt, szórakozást, vagy kapcsolatot) kiszívni, úgy a raj továbblép és soha nem tér vissza. A minőség a virtuális birodalomban is a legfontosabb. Legalábbis a legtöbb esetben.

Senki nem olyan ravasz közülünk, mint mi együtt, ez egy olyan ökölszabály, melyet már ismerhetünk. Ha 5 ember találkozik, és együtt tesznek valamit, általában jóval többen csatlakoznak hozzájuk, mintha valamelyikük külön vonultan csendben mondaná a magáét.

Az asszociációk ide-oda repkednek, az egyik ostoba javaslatára a másik már egy jobb javaslattal reagál, egy geg kiprovokálhat egy elfogadható tézist. Ez a többség csak „rajban” hozhatja az egészet elő. Egy további forma az együttgondolkodás hasznosítására a „Newgroup” létrehozása az interneten. A legfeltűnőbb programok léteznek, az összes szexuális játékmódoktól kezdve, a nácik éppúgy megtalálhatók, mint a liberális politikai irányzatok, az egyiptológiától a citológiáig. Ezeket a témákat hónapokon, vagy akár éveken át vitatják. A fórumok, mint a fekete tábla működnek, melyre kérdéseket, műszaki problémákat lehet feltenni, kereséseket és kínálatokat egyaránt. A Newgroupok az evolúció egyik fontos szabálya szerint működnek: kollektív intelligencia, a megoszló, párhuzamos, és hálózatos gondolkodás által előállítva. A mi agyunk is így találja meg az irányt: egy egyedüli idegcella önmagában még elég ostoba, csupán impulzusokat indít, vagy nem indít, azonban azaz összeköttetés, melyben az összes átlagosan vagy 100 milliárd cella állandóan vagy 10000 másikkal összekapcsolódásban van, és hozza létre a filozófiákat, szimfóniákat, relativitás elméleteket, - a teremtés csodaműveit.

VI. Légy nomád

Hivatalosan azt mondják, hogy a kultúránk a helyi kultúrák terméke. A valóságban azonban a mi törzshely-hűségünk mindennap egy kicsit nagyobb és még nagyobb kilengésekkel van tele.

A globális világban már nincs többé hazája a mélyen gyökerezetteknek. A szükséges kultúr technikákat le kellene becsülni azoknál, akiknek egész életük az érdeklődése és búcsúzások folyamata, tehát akik nomád életet élnek? Az ilyenek morálját migrációnak nevezzük, és az ilyen emberek határtalanok. Ezek tudnak minket komputer nomádokká alakítani másokat, a tapasztalatokat másokkal megosztani, és a megszerzett tudást jó történetekké tömöríteni. A hálózaton történő navigálásnál nem dogmatikusan egy adott irányzatnál megakadni, hanem ébernek maradni, hogy esély legyen az út jobb és bal oldalán is. Minden ballasztot, felesleges terhet levetkőzni („mind ezekre tényleg szükség van?”), és a megszerzett tudást amelyet megszerettünk, szükség esetén az új horizontokra helyezni.

VII. „5D” gondolkodás

Ahhoz, hogy a komplexitást (mond szövödményt) megragadjuk és uraljuk, egy új analizis módszerre van szükségünk. A tér három dimenziója és az idő, egy ötödikkel egészül ki, a hálózat dimenziójával. Ez írja le, hogy milyen módon vannak komplex rendszerben összekapcsolva a csomópontok és hogyan alakulnak az összeköttetések. Ez elemzi a hálózat minőségét, és hogy ez egy folyamat során hogyan változik. Az 5D gondolkodás a hálózati kártyán rajzolódik ki, mely megadja, hogy a különböző csomópontok hogyan viszonyulnak egymáshoz. A mi szituációnk, mint a „rendszerfejlesztő” párhuzamba állítható a sakk játékossal, aki egy különösen szépen felépített játszma előtt áll. Az összes figura összefügg egymással, ha megmozdít egy figurát, az összes stratégiai pozíciója megváltozik. Éppen ezért fontos az összefüggések elemzése, mielőtt a vélhetően zseniális húzást megteszi a játékos.

VII: A hálózatot érezni- hinni a „hasnak”

Szükségszerűen a komplex szituációkban marad egy valamilyen mértékben nem kezelhető szürke zóna. Itt az utolsó porcikájáig a racionalisták által gyűlölt fogalom marad az „intuíció”, a ráérzés. Ez semmit nem tud kezdeni a tiszta logikával, a kiszámíthatósággal, hanem csak a tárolt (bespájzolt) és egy „összmegérzéssé” kondenzálódott talapasztali tudásra tud támaszkodni. Az intuíció, a ráérzés, a központi értelmi szervünk a hálózathatás felügyeletére.

IX. Tiszteld hibáidat, legalábbis a kicsiket, mert ezek visznek tovább!

Ezek valami olyasmik, mint egy védő fertőzés a hálózatok jó működéséért. Mint a test immunrendszere: egy kis dózis, bejutva kifejlődnek az antitestek. Ha később egy nagyobb támadás lép fel, a védekező rendszer már előkészített és sebezhetetlenné tesz bennünket. Egy példa az örökös harc az interneten az újabb és újabb a tűzfal –programok. Ilyen az a fejlődés mely végül is mindenkit előre visz: a vírusok szabadjára engedésére a szoftverfejlesztők új, még rafináltabb védőmechanizmusokkal reagálnak Ily módon a hibák nem jelentenek mindjárt katasztrófát, hanem a szükséges stimulátorok a tanuló szervezetek számára. E nélkül meghalnának már a legkisebb náthánál a szervezetek.

X. Az egyszerű és bonyolult - egy védőbeszéd a maga fokú sokféleségért!

Ha a hálózat, úgy néz ki mintegy tökéletesen felszántott szántóföld az elboronálás után, akkor valamit hibásan alakítottunk ki. Sokkal inkább sokoldalúnak kell lenniük a hálózatoknak, mint az állatkert, ahol a legérdekesebb állatok is megtalálják a helyüket. Vagy éppen olyannak kell lennie mint az őserdőnek, mert ott láthatjuk minél több állat és növényfaj él együtt annál stabilabb az ökorendszer. Az olyan fejlődésben mint a piacgazdaság a keresés új lehetőségek után végtelen.

XI A káosz és a rend művészete.

A hálózatok kiválóan megfelelnek arra, hogy a káosz és a rend jól megférjenek egymás mellett. Az életközösségek például állandóan egyensúlyoznak, a folyamatos egyensúly tartásáért a két szélsőség között. A „totális anarchia” és a merev rend között. A káosz szélén mozognak, de úgy, hogy még elég rend maradjon ahhoz, hogy a kívülről jövő impulzusokat feldolgozhassák. Másrészről viszont elegendő kreativ potenciál maradjon, hogy a környezeti változásokra válaszolhassunk.

Egy káosz-rend szervezet lényege, a –gazdaságot tekintve – hogy meg tudjunk fogalmazni egy tiszta víziót, de maradjon elég játéktér a spontán önszerveződéseknek is. Az ilyen szervezet felügyel arra, hogy a helyes utat kövessék, de hagy teret a hibáknak is, melyekből a hálózat tanulhat.

Gyakran a káosz a legjobb stratégia az ellenőrzésre.

Egy tapasztalati tény a biológiából: ha egy tucat legyet és méhet beteszünk egy üres palackba, majd bezáratlanul az üveg alját fordítjuk az ablak felé – melyik jön előbb rá hogy merre van a kiút? A méhek, melyek egy jól működő kommunikáció révén egy mereven szervezett „államban” élnek, vagy a legyek, melyek vad össze-visszsaságban repkednek? A méhek nagy szorgalommal átkutatják a palack minden milliméterét, kezdve a palack fenekében, melyet a fény felé fordítottunk, és amerre gondolják a szabadulás útját. Mindaddig szorgalmasan kutatnak, amíg a kimerültségtől el nem pusztulnak. Fegyelmezetten a halálba! A legyek ezzel szemben össz-vissza repkednek, mind keresi, hátha van valamerre menekvés. Mindegyik csak saját magának, majd az egyik megtalálja a kiutat, és így mind rájön, hogy kiút. Mit mond nekünk ez a palack szellem példa? Adj mindig esélyt káosznak is!

XII. Új paradigmák

A hálózatok törvénye messzemenően nem kikutatott még. Ahhoz, hogy az önmagát gyorsító dinamikát megértsük, egy teljesen új gondolkodásra van szükségünk. Egy új hálózati gondolatvilágra, mely a fejlődő, magas komplexitású rendszerek sikereiből profitál.

Az új paradigmák vezérlevei már most kirajzolódnak.:

• Kommunikáció az ellenőrzések helyett

• Hálózati logika szokásos mechanikus logikák helyett

• Hálózatok az óraművek helyett.

Vagy egyszerűen csak Karl Valentin alapján: ”A hálózat szép, de sok munkát jelent a megvalósításuk

Michel Gleich: „Web o Life A művészet mely a hálózatban éléshez megteremti az arányokat” c. könyve alapján .